Katalin szabásmintájának köszönhető, hogy ez a mackólány elkészült. Még egyszer köszönöm!
Biztosan lesz még folytatása...
nyulak
Ismét beigazolódott, hogy a nyúl egy szapora állat...
Anyukám annyira belejött a horgolásba, hogy szélsebesen készülnek a nyuszik és még mindig nincs vége!
Először egy kicsi lány lett a nagy szürke nyúl úr társasága.
Majd társa is lett neki ebben a szemrevaló nyúlmama személyében.
Most már csak egy nyúlfiú hiányzik és teljes lesz a család.
nyúl úr
Az alma nem esik messze a fájától, de most megmutatom, hogy ez mennyire igaz nálunk is.
Ezt a nagy nyulat ugyanis anyukám horgolta!
Gyerekkoromban rengeteget kézimunkázott anyukám. Pulóvereket, mellényeket horgolt, hímezett és bizony varrt is. Minden öltözetből rögtön hármat is, hogy egyformában viríthassunk.
Leginkább valamiért a horgolás hagyott nyomot bennünk, amit most újra felelevenített.
Annyit még elárulok, hogy már félig kész van nyúl úr neje is...
szív-orgia
Vissza a kaptafához, vagyis a gyöngyökhöz, amik miatt tulajdonképpen indítottam ezt a blogot...
A szerelmesek napja közeleg, ezért gondoltam azt, hogy csinálok egy pár szívecskét.
Mint látjátok, nálam jól megfér egymás mellett mindenféle színű szív...
A szivárvány színei, a szerelmes szíveknek.
De azért "újkeletű" hobbimtól sem fordultam el:
macskosz
Nagyon régen nem fűztem már gyöngyöt és rendesen hiányzik is (időnként), ezért aztán gondoltam csinálok egy Gaudi keresztet. No, az nem sikerült, helyette lett ez a cicus...
Az első mazsolámra emlékeztet: kicsit nyomi, kicsit csúnyácska, de az enyém!
Hogy szépítsek rajta, kapott egy hatalmas piros szívet, már jó előre gondolva a szerelmetesek napjára.
Ez alkalommal Sumák sem úszta meg a fényképezkedést.
Pedig nem kicsit unta...
nyuszi ül...
Habár még nem a fűben, de határozottan ül...
Az első, de gyanítom, hogy nem az utolsó nyulam. Teljesen egyedi darab, mivel még szabásmintát sem készítettem róla. Csak belevágtam és összevarrtam és ez lett belőle.
ajándékok
Most, hogy lassan mindenki megkapja a karácsonyi ajándékokat, ideje elkezdenem feltölteni a képeiket.
Elsőként a teadobozokat mutatom meg.
Ebből kettő is készült, igaz nem egyszerre és természetesen nem egy helyre.
Ezeket pedig két kolléganőm kapta.
És ha már tea...
mazsi-mánia
Egy kollégám azt találta mondani, hogy márpediglen a malac a rózsaszín és nem zöld, szóval csináljak már neki egy rózsaszín malacot. Vagyis nem neki, hanem a kislányának.
Rajtam nem múlt, de tartok tőle, hogy ezek után jobb, ha messzire kerülöm a Futrinka utcát...
Azért aranyosak..
tádáááááám!
Mikor megnyitottam a boltocskám, Mazsola lett az én "arcom". Meg is "gyanúsítottak" azzal, hogy én készítettem a képen látható kismalacot, pedig nem. De őt már igen!
Elkészült hát az első kremazsis Mazsola, a "prototípus".
És legnagyobb meglepetésemre alig raktam fel az ominózus boltocska polcára, szinte azonnal el is kelt. Egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen az első mindig a legkedvesebb akkor is, mikor készítem és akkor is, mikor eladom...
DE! Folytatása következik!
a legkisebbik királyleány...
Annyi bizonyos volt, hogy szőke lesz, bár eredetileg angyalszárnyakkal álmodtam meg. Aztán ráakadtam a sárga virágos anyagra és már eszembe sem jutottak a szárnyak.
Mikor elkészültem a hajával és igazgattam, az egyik a temérdek magyar népmeséből jutott az eszembe, abból is egy jelenet, mikor a legkisebbik királyleány az erdőben bujdosik és reá talál a szomszéd király fia egy fa odvában. Onnan előlépve szinte csak a hatalmas szőke hajzuhatag látszik a királyleányból.
Így, megzabolázott hajjal, mégis valamiért jobban tetszik.
Aki pedig a babát kapja, nem más, mint egy tündéri kis királyleány, aki a héten ünnepelte első születésnapját.
kiskarácsony...
És még mindig varroda...
Készítettem pár karácsonyfára is akasztható díszt. Ilyen szaloncukrokat a meska-n láttam és nagyon megtetszettek, mert amilyen egyszerűek, legalább olyan mutatósak is.
Hogy hogyan kerül a csizma az asztalra? Hát így!
Angyalszárny a la Tilda.
Nagyobban is elkészítettem, amit a karácsonyi baba hátára erősítettem egy vékony szalaggal (mint egy iskolatáskát, gondolva az ünnepek elmúlására), de arról sajnos nem készítettem fotót és legnagyobb meglepetésemre, egy szempillantás alatt új gazdája lett neki.
Szárnyas malac. Szintén Tildus egyik barátja, ami szerintem akár újévi malacnak is beillik.
Kicsit más:
Hungarocell alapra tűzdelt szalagok, vagyis articsóka.
Ez éppen egy harang.
Igazából így látszik, hogy miért is kapta ezt a nevet ez a technika:
Szeretem ezt is csinálni, mert nagyon mutatós és rengetegféleképpen variálható.
És végül, de nem utolsósorban:
A bőgatyás fiú baba!
Olyan igazi meztilábas paraszt fiúcska.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)