ismét töményen

Labdázzunk!

Timi -nél láttam meg a babalabdákat és olyannyira megtetszettek, hogy gondoltam megpróbálkozom vele én is, aztán úgy belejöttem, hogy egész sokat sikerült már varrnom belőle.

Tetszik, hogy lehet játszani a színekkel, mintákkal, de méretben is lehet kisebb-nagyobb.

Mindet kézzel varrtam és van ám fiús is!

Ha pedig fiú, akkor legkisebb unokaöcsém, aki beleszerelmesedett Timi Elmo-jába. Ebből csak egyetlen darab készült és nem is tervezem folytatását.

Végül pedig pingálás újfent:

A subaru szerelmesének, annak szerelmétől, rögtön duplán!

(igazából triplán készült, de az első megoldás nem jól sikerült)

Közben tovább készülnek az egyiptomi  festések. Már látom a fényt, még ha függöny is takarja.

Addig is egy kép, hogy mi lett az elsőből:

Ízisz

Nagy munkában voltam, szó szerint nagy-ban, még ha a szó szoros értelmében nem is csak munkának éreztem.

Megtisztelő felkérést kaptam két gondolat szék kárpitjának festésére. A végeredmény fent látható, de kezdem máris az elején:

Azt mondják: minden kezdet nehéz, de nekem szerencsére akadt segítségem.

Nem kapkodtam el, ha lassan is, de haladtam.

 

És ahogy haladtam, egyre inkább élveztem az alkotást.

Elkészült az első Ízisz, így már kezdhettem is a másodikat:

 Ugyanaz, na nem pepitában, csupán tükörben.

És egyre színesebb tollakkal ékesítve.

Szinte már csak az utolsó ecsetvonásokra van szükség és kész a második is.

Íme! Elkészült ez is.