mazsi-mánia
Egy kollégám azt találta mondani, hogy márpediglen a malac a rózsaszín és nem zöld, szóval csináljak már neki egy rózsaszín malacot. Vagyis nem neki, hanem a kislányának.
Rajtam nem múlt, de tartok tőle, hogy ezek után jobb, ha messzire kerülöm a Futrinka utcát...
Azért aranyosak..
tádáááááám!
Mikor megnyitottam a boltocskám, Mazsola lett az én "arcom". Meg is "gyanúsítottak" azzal, hogy én készítettem a képen látható kismalacot, pedig nem. De őt már igen!
Elkészült hát az első kremazsis Mazsola, a "prototípus".
És legnagyobb meglepetésemre alig raktam fel az ominózus boltocska polcára, szinte azonnal el is kelt. Egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen az első mindig a legkedvesebb akkor is, mikor készítem és akkor is, mikor eladom...
DE! Folytatása következik!
a legkisebbik királyleány...
Annyi bizonyos volt, hogy szőke lesz, bár eredetileg angyalszárnyakkal álmodtam meg. Aztán ráakadtam a sárga virágos anyagra és már eszembe sem jutottak a szárnyak.
Mikor elkészültem a hajával és igazgattam, az egyik a temérdek magyar népmeséből jutott az eszembe, abból is egy jelenet, mikor a legkisebbik királyleány az erdőben bujdosik és reá talál a szomszéd király fia egy fa odvában. Onnan előlépve szinte csak a hatalmas szőke hajzuhatag látszik a királyleányból.
Így, megzabolázott hajjal, mégis valamiért jobban tetszik.
Aki pedig a babát kapja, nem más, mint egy tündéri kis királyleány, aki a héten ünnepelte első születésnapját.
kiskarácsony...
És még mindig varroda...
Készítettem pár karácsonyfára is akasztható díszt. Ilyen szaloncukrokat a meska-n láttam és nagyon megtetszettek, mert amilyen egyszerűek, legalább olyan mutatósak is.
Hogy hogyan kerül a csizma az asztalra? Hát így!
Angyalszárny a la Tilda.
Nagyobban is elkészítettem, amit a karácsonyi baba hátára erősítettem egy vékony szalaggal (mint egy iskolatáskát, gondolva az ünnepek elmúlására), de arról sajnos nem készítettem fotót és legnagyobb meglepetésemre, egy szempillantás alatt új gazdája lett neki.
Szárnyas malac. Szintén Tildus egyik barátja, ami szerintem akár újévi malacnak is beillik.
Kicsit más:
Hungarocell alapra tűzdelt szalagok, vagyis articsóka.
Ez éppen egy harang.
Igazából így látszik, hogy miért is kapta ezt a nevet ez a technika:
Szeretem ezt is csinálni, mert nagyon mutatós és rengetegféleképpen variálható.
És végül, de nem utolsósorban:
A bőgatyás fiú baba!
Olyan igazi meztilábas paraszt fiúcska.
body-ztam
Vagyis body-kat pingáltam újfent. Lassan már elfelejtek gyöngyöt fűzni, amiért pedig eredetileg ezt a blogot indítottam... Igaz ugyan, hogy szeretek többféle dolgot csinálni. Így nem unom meg egyiket sem.
Szóval, most éppen kombidresszek.
A dalmata nekem kicsit karácsonyis hangulatú a piros masninak köszönhetően. Mint egy ajándék. Micimackót és barátját, Malackát pedig szerintem nem is kell kommentelnem...
újabb babák...
Megint babák...
Először a piros, karácsonyi ruhás baba készült el
Aztán gondoltam egy merészet és megvarrtam őt:
Lányom 7 éven át néptáncolt. Az ő szoknyájuk alapján készült a ruhácska.
Pendely, szoknya és kötény, fekete "cipellő" és gondosan, két copfba font haj.
Már azt is tudom, hogy legközelebb fiú babát fogok varrni, bőgatyával. Csak még azt nem tudom hogyan...
mézeskalácsok
Még mindig karácsony...
Most éppen mézeskalácsokat gyártottam.
Mézire keresztlányom pillanatok alatt lecsapott. Egész pontosan ő maga is készített egyet.
angyalok...
Ha nem is a mennyből, de a Jászság fővárosából...
Bizony, közeleg a karácsony és már én is nagyon készülődöm.
Ez az első adag angyalka. Remélem lesz folytatása is.
Csak tessék, csak tessék! Tessék válogatni!
teadobozok
A naptár szerint már november van, bár az időjárás erre gyönyörűen rácáfol. Ennek ellenére mégis azt mondom: teázzunk!
Ez a kék-fehér doboz ajándék lesz, ha egyszer majd végre odajutok, hogy át is adjam. Addig én legeltetem rajta a szemem.
A képen nem látszik igazán, de a doboz bronzos színű.
A díszítéshez teafilterek tasakját dekupázsoltam, mint egy korábbi de nagyobb doboznál. Azóta már a gyöngyeimet rejti az a doboz.
És végül egy céges ajándék:
gyurmáztam
Már rég ki akartam próbálni a süthető gyurmát. Keresgéltem, utána olvastam mit hogyan kell csinálni, míg végül nekiültem és ez lett belőle.
És végül ők voltak az elsők, amik sajnos az enyészeté lettek...
Az egyiket sikerült kicsit elrontanom. Aki megmondja mi hibádzik az elkészült darabon, azt megajándékozom egy már javítottal.
Eddig csak a keresztlányomnak tűnt fel a bibi, de neki első pillantásra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)