Nem szoktam neveket adni a kreálmányaimnak. Sem a babáknak, sem az ékszereknek. Ez a baba most talán az a kivétel, amelyik erősíti a szabályt, mert mikor varrtam, egyszer Katinak szólítottam..
Egy Kati babám már van. Még gyerekkoromban kaptam, mikor kórházban voltam. Ébenfekete hajú és alvós baba, ami akkoriban hatalmas szám volt. Az eredeti ruhája (világoskék bársony nadrág, piros kabát, fehér cipő) már nincs meg, de az a lila virágos ruhája igen, amit mamám varrt neki és amiben Kati baba most is itt csücsül a polcomon.
A történet szépsége, hogy mindig is irigyeltem Kati babámat a frizurájáért és 30 évnek kellett eltelnie, hogy valami hasonlót bevállaljak magam is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése